A kúriát 1810 körül építették, valószínű, hogy VI. Vidos János parancsára. Földszíntes, L alaprajzú. Építészeti különlegessége, hogy kívülről diszkréten stilizált, szögletes oszlopok tagolják. Ez erőteljesebben látszik az épület sarkain, mintegy jelezve, hogy az oszlopok nem díszítő elemül szolgálnak, hanem pillérként. Ha figyelembe vesszük az épület kb. 30 méteres hosszát, s még azt is, hogy mellette ingoványos talaj van, akkor teljesen érthetővé válik az oszloprend. Az utcai oldalról különösen szembetűnők az ablakok feletti szemöldökpárkányok, melyek a megszokottnál jóval magasabban vannak az ablakok felett. A könyöklőpárkány hagyományos alakzatú, és méretű. A homlokzati zárópárkány szolidan egyszerű. A kúria jellegét az épület nagysága, a szobák száma és azok funkciói adják. Hajdanán az épületben sokkötetes könyvtár, pipatórium, szalon és külön nagy ebédlő is volt. A kúrián végigvezetett egy tágas folyosó, antikmintás járólapokkal. Az épület délnyugati szárnyán fürdőmedencét alakítottak ki, melynek nagyon szép görögmintás volt a csempézete. A vizet kézi hajtású szivattyúval vonták fel a padláson lévő tartályba. A folyosóról minden helyiségbe be lehetett jutni, ha szükséges volt, akkor a duplaszárnyas ajtókat is ki lehetett nyitni. Az összekötő ajtók is magasak és szélesek voltak, mivel igazodtak a belső terekhez. Az ablakokat belülről spalettával, kívülről zsalugáterrel lehetett sötétíteni. 1959-ig kocsialáhajtó is volt az udvari részen. Ezt ma már csak a megmaradt emelt padozat jelzi, a többi részt lebontották. A kocsialáhajtót homlokzati részen timpanon zárta. Díszítésre ónlemzből készült virágtartókat helyeztek el. Az épületet kontyolt nyeregető fedi. A kúria teljes felújítást kapott 1959-ben. A II. világháború idején, és az azt követő zűrzavaros időszakban a bútorzata berendezés nagy része megsemmisült, ami megmaradt, azt pedig széthordták. Iskolának és pedagógus szolgálati lakásnak is használták, ma Kultúrházként funkcionál.