Uraiújfalu / Falutörténet

Falutörténet

Falutörténet

Uraiújfalu már a rómaiak idejében is lakott hely volt. Ezt bizonyítják a faluvégén, a Kőris-menti kavicsgödörben talált épületmaradványok. A rómaiak idejéből, illetve a népvándorlás korából használati tárgyak (agyagedények, olajmécses), és ékszerek (bronz karperecek, borostyánkő nyakékek) kerültek elő.
Dr. Keszei Pál "Terra Jaak" c. tanulmányából megállapítható, hogy a község eredete a honfoglalás idejére nyúlik vissza. Legősibb községnév Uraj, későbbiek Ujfalu, Szentivánfa. Urajt a magyarok első szálláshelyei között említhetjük. "Uraj" név mai formája "úré", jelentése: "ami az úré", azaz az úr birtoka. Ez a jelentés azt mutatja, hogy községünk ősi tulajdonosa egy törzsfő, egy nemzetségfő, vagy egy rangos családfő lehetett. Azonban az nem állapítható meg, hogy Uraj esetleg Koppány, vagy valamelyik törzsfő birtoka volt-e. Uraj község mindenesetre már a Jákok megjelenése előtt létezett, valamint alapítója nem a Jákok közül került ki.


A Koppány leverésében nagy szerepet játszó Wasserburgi Vencellin bajor lovag, Szent István egyik vezére (később felvette a Ják nevet) kapta meg a királytól a Rába bal partján lévő területeket, köztük Urajt is. Az 1222-es birtokbevezetés után Uraj, hasonlóan a környék többi településéhez, a Ják nemzetséghez tartozott.


Uraj község nevét először 1221-ben említik az oklevelek, amikor II. András a várispánság területéhez tartozó földekből nyolc ekealjat a Ják-nemzetségnek adományozott.
Egy 1267. évi oklevél szerint Köröselő (eltűnt község Uraj és Nick között) megszerzéséért veszekedés tört ki a Ják nembeliek között. A Köröselő megszerzésénél szereplő Bertalan fia, Miklós ugyanis megsebesítette egyik atyafiát, II. Mikét. A nemzetségtagok úgy döntöttek, hogy a Mikén esett sérelmet Bertalan fia, Miklós- kárpótlásként és fájdalomdíjként- a tulajdonát képező "Bukech" (Bökécs, dülőnév Uraiújfalu és Jákfa között) nevű földdel váltsa meg, és ezzel engesztelje ki Mikét. Ez ellen azonban Csuna fia, Iván (Jován) felszólalt, azt állítva, hogy Bökécs egyharmada közeli atyafiság révén őt illeti. A nemzetségbeliek a felszólalásnak helyt adva megmásították előző határozatukat, és Ivánnak ítélték a birtok egyharmadát.

A Ják nemzetség szaporodásával gyarapodtak a települések is. A XIII. században találkozunk már Szentivánfa és Ujfalu helységnevekkel. Találkozunk azóta már eltűnt helységnevekkel is: Sándorfalva, Köröselő, Besenyőgyümölcs (Újfalu és Nick között voltak).
Szentivánfa is a Jákok birtoka volt, nevével először 1342-ben találkozhatunk ('Szentivánfalva' formában), de a Keresztelő Szent János templom román stílusú részletei bizonyítják, hogy a XIII. században már ez is létezhetett. (Szentivánfai katolikus templom)
A tatárjárás után a király bírái a földet a Ják-nemzetségtől elvették, melyet IV. Béla a domonkosoknak adott.


A következő évszázadok történetéről keveset tudni. A szájhagyomány szerint egyik vadászata alkalmával Mátyás király is megfordult községünkben.
Rákóczi kurucai is megjelentek, Vak Bottyán és törzskara is itt járt 1707. október 6-án. Bezerédj Dénes levéltárából származik az a levél, melyben Vak Bottyán a következő parancsot adta ki:

"N.V. Vitnyédi Péter jóakaró barátomnak adassék!

ISTEN ÁLDJA KEGYELMEDET!

Vévén kegyelmed e parancsolatomat, valamint maga becsületét és életét szereti:
mingyárást környüllevő falukról parancsoltasson 16 cséplőt Kemény Egerszegen
lévő fiscalis gabonát ugymint Palotai Sámuel osztagját csépeltesse el s ide Ujfaluba
a STÁB számára hozassa. Egyébként, ha e parancsolatomat elmulasztja azonnal vasra veretem kegyelmedet és Sümeg várába küldöm.
Datum ut supra."

 

Minden amellett szól, hogy Palotai labanc volt, azért foglaltatta le Bottyán a gabonáját.
Szomorú emlékek is maradtak ebből az időből. A szentivánfai Bezerédj kastélyban a második világháború nyilas terrorcselekményei pusztították el a kastély felgyújtásával együtt, azt a sok emléktárgyat, melyet oly féltve őriztek az áruló Bezerédj Imréről, akit a fejedelem Sárospatakon fejeztetett le.

Bencze József doktor "Az uraiujfalusi kézműves céh maradványairól" c. kiadványából tudjuk, hogy a földművelés mellet egy ideig a kézműves iparnak is jelentős hagyományai voltak. Az uraiújfalui céh vegyes céh volt, mely tizenkét községre terjedt ki. Utolsó céhmestere Szabó István volt, aki 1872-ben bekövetkezett haláláig viselte a céhmester címet.
A munka mellett vidám napokat is tartottak. Erre alkalmakat szolgáltattak az inas felszabadulása, a legénnyé- és mesterré-avatás. Volt faragott keretű céhnóta-táblájuk is, melyet a különféle mesterségek jelvényei díszítették. Ezt társasjátékokra használták, áldomások alkalmával. Minden alkalomra külön nótáik voltak. A nóta szövegét énekelve, mikor valamelyik mester jelképéhez értek, az illető mesterember felugrott helyéről és állva kiitta borát. Szabó István lejegyzett egy céhes nótát is, mely a következő szöveggel kezdődött:

"Ez egy rövid, ez egy hosszi vonyószék,
Egyenes-görbe fakerék, rövid-hosszi vonyószék,
Óh mil szip!
Ez megy érre, ez megy órra, érre-órra koppantóra,
Egyenes görbe fakerék, rövid-hosszi vonyószék,
Óh mil szip!...stb."

Az ellátottság szintje is jó volt. A község forgalma élénk volt. Több kereskedőnek volt üzlete: Nagyáruház, Maradékbolt, Vegyeskereskedés, Hangya Fogyasztási Szövetkezet látta el a falu és a környék lakosságát. Ezen kívül három magas forgalmú vendéglő és három hentesüzlet is működött.

Payr Sándor "A dunántúli evangélikus egyházkerület" c. munkájából tudjuk, hogy 1653-ban épült iskola Szentivánfán, bár önálló tanítója még nem volt. Uraiújfaluban 1784-ben evangélikus iskolát alapítottak, s kinevezték annak első tanítóját Pál Ferencet. Az XIX. században katolikus tanítója is volt Uraiújfalunak, Kempf Lajos személyében.
1908-ban mindkét felekezet új iskolát épített Uraiújfaluban, s 1945-ig a szentivánfai gyerekek is ide jártak iskolába. 1945-ben az iskola leégett, minden okmány elpusztult. A tanítás Márkus János kocsmahelyiségében, majd az Okolicsányi-kastély két termében folyt. 1946. szeptember 1-jén Szentivánfán községi iskola létesült az alsó tagozatosok részére. Első tanítója Pomogyi József lett. Mindkét községben idénynapközi otthonok nyíltak. 1948-ban a három iskolaegység egyesítésével létrejött az önálló körzeti általános iskola, Szentivánfa tagiskolával. Az önálló iskola igazgatási körzetébe Vámoscsalád, Vasegerszeg, Nagygeresd községek iskolái tartoztak. A leégett iskola újjáépített intézményének átadása 1948. október 15-én történt. 1965-ben új három tantermes iskola épült a régivel egy telken. 1969. szeptember 1-jén megszűnt a szentivánfai tagiskola.

 

1830 körül Urai-Újfaluban is volt orvos, aki maga készítette gyógyszerekkel gyógyította betegeit. A sárvári járásban az 1900-as években két orvosi körzet működött: Hegyfalun, és Sárváron. 1923-24-ben Uraiújfalu kivált Hegyfalu körzetéből. Az új körzethez tartoztak Uraiújfalu, Szentivánfa, Vámoscsalád, Csánig, Répcelak, Nick és Jákfa. A körzet első orvos dr. Bencze József lett. Őt dr. Kovács József követte 1944. novemberétől. Körzetéhez Uraiújfalu, Szentivánfa, Vámoscsalád és Jákfa tartoztak. A körzetet 1971-ben átszervezték: ebben Vámoscsalád, Uraiújfalu és Nick maradt. A sárvári járás külközségeiben először Uraiújfaluban működött Zöldkereszt, az Országos Stefánia Szövetség mintájára (1939-1940 körül), melynek feladata az anya- és csecsemővédelem volt. A körzet megalakulásától jegyzőségenként szülésznők is működtek. Uraiújfaluban a legutolsó szülésznő Morgós Ferencné volt.

 Az első világháború Uraiújfaluból is megszedte áldozatait. A harcokban 187-en vettek részt, közülük 41-en hősi halált haltak. Emléktáblájuk az evangélikus templom falán található. A háborút követő úgynevezett földreform néhány házhely juttatásával és pár hold föld kiosztásával sem változtatott semmit a szegény nép helyzetén. A kiosztott földek, illetve dülők elnevezése: Bárnevóna is jelzi a dolgozó nép hangulatát.

 1944. november 27-én nyilas parancsnokság rendezkedett be Szentivánfán a Bezerédj-kastélyokban. A község valamennyi lakóházát feketére mázoltatták. Két zsidót a falu közepén akasztottak fel. Uraiújfaluban is 1944 őszén magyar híradósok, később csendőrők és némtek telepedtek meg. 1945. március 27-én mindkét községben elhangzott a kiürítési parancs. Március 28-án a szovjet csapatok délután 3 és 4 óra között átkeltek a Rábán, s megindultak Uraiújfalu felé. A németek védekeztek, majd visszavonultak. Felrobbantották a Rába hídját, felégették a volt római katolikus iskolát. A nyilasok Szentivánfán porig égették mindkét Bezerédj kastélyt és 6 vagon gabonát. Több mint 20 lakóház leégett.
A második világháborúban 38 uraiújfalui áldozta életét a hazának.
1969. július 1-én Uraiújfalu és Szentivánfa egyesültek Uraiújfalu község néven.

Forrás:
- www.ufa.fw.hu
- Uraiújfalu és a vele egyesült Szentivánfa Krónikája


« Vissza az előző oldalra!

Uraiújfalu Községi Önkormányzat - Magyar